3. fejezet
Mozi és egy kis etyepetye
Egy óra múlva indulnom kell a mozihoz. A szívem a torkomban dobog, de miért??! Ja, igen. Mert Tomi egy iszonyat helyes pasi. És ahogy gitározik...Hmm.
Magamra vettem egy szűk fehér topot, rá egy barna pulóvert. Meg egy khaki gatyó. És persze a kedvenc cipőm: extra-magasszárú tornacsuka, eredetileg fehér, de az évek során telerajzolgattam fekete filccel, és aláíratgattam az ismerőseimmel. Elég jól néz ki, néhány kitűzőt is ráaggattam már. És a cipőfűzője...nagyon tetszik, a DarkSider-ből van: fekete alapon fehér minták, mint például szívek, virágok, csillagok, szemek, és még egyéb minták. A DarkSider egy webáruház -főként heavy metalos cuccokkal. Nagyon szeretem, sokat barangolok a honlapon, és epekedve vizsgálgatom a jobbnál jobb cuccokat.
A rúzson sokat gondolkodtam. Ha meg akar csókolni, nem célszerű, de ha nem viszek fel rúzst az is kétséges, hogy egyáltalán meg akar majd csókolni. Ugyanis a szám rúzs nélkül...valljuk be elég sivár. Most azonban mégis lemondtam róla, biztos, ami biztos alapon.
Szerelmes vagyok! Tomi már várt rám a mozi előtt, kezében egy hatalmas popcornnal és egy szintén ipari-méretű kólával -amiben 2 szívószál volt. Most nem viselt sapkát, így teljesen belefeledkezhettem göndör, csábító fürtjeibe. Piros pólója jól illet a nyakában viselt neonzöld és piros golyókból álló nyakláncához. Bő, fekete pulcsija pedig mintha csak arra várt volna, hogy beletemetkezzen Tomival egy lány...
Mikor meglátott kivillantak gyönyörű fogai, mosolygott. Kedvesen. Mintha örült volna, hogy lát...
Odasiettem hozzá, egy gyors puszit nyomtam az arcára, és óvatosan elvettem tőle a popcorn-t "Hadd segítsek!" kommentárral.
Még volt negyed óránk a kezdésig, így hát leültünk egy kis asztalhoz a mozi előtt. Mint kiderült, több hasonlóság van közöttünk, mint gondoltam.
-Szóval te tényleg Bullet For My Valentine-rajongó vagy?-kérdeztem.-Az szuper! Én is imádom őket!
-Naná! Én is játsszom egy együttesbe. Többnyire ska-t játsszunk, de néha egy kis punk is belevegyül, vagy esetleg metál.
Boldogan kacarásztunk, nemcsak zenei ízlésünk, hanem gondolkodásmódunk is nagyon hasonló volt. Olyan felszabadultnak éreztem magam vele.
-Gyere, menjünk be, mert elkésünk.-fogta meg a kezem.
Bent a moziban aztán megláttam hova vett jegyet. A legeldugottabb sarokra; legfelül legbelül. Ó, szóval így állunk! Nyalakodni is szeretne -mégpedig már itt bent. Leültünk a helyünkre, elkezdődött a film. Körübelül a huszadik percnél éreztem, hogy Tomi combja az enyémhez simul. Úgy tettem, mintha észre se venném, pedig naná, hogy észrevettem! Még 5 perccel később, a keze is lejjebb csúszott; a karfáról a combomra. Ez a srác egy comb-mániákus! De erre már kellett, hogy reagáljak, így hát kedvesen rámosolyogtam (a sötétség miatt nem tudom ebből mennyitt vett észre), lefejtettem kezét a combomról, és inkább óvatosan simogattam. (Mármint a kezét!)
Az egész mozis dolog alatt nem csattant el egyetlen csók se, vagy hasonló. Simi, tapi; ennyi. De korán ítélkeztem...
Ugyanis kimentünk még a parkba. Már egészen besötétedett, de egy lámpa közelébe ültünk le. Kínos csönd volt, amit végül Tomi tört meg. Pedig tényleg zakatolt az agyam, hogy keressek valami témát.
-Szóval...-kezdte-Klassz a cipőd. Ezeket te rajzoltad rá?
-Igen, a rajzok az enyémek. Az aláírások meg...hát azoké akik aláírták.-hú, ez nagyon gáz volt. Valami frappánsat akartam mondani, erre ilyen baromságokat nyögök.
-Aláírhatom?-kérdezte hirtelen.
Jézusom, hisz ez minden álmom!-kiáltottam volna. De nem tettem. Azért nem kell, hogy még hülyébbnek nézzen. Így hát csak elétartottam a lábam (ami szintén elég fura látvány volt, így hát feladtam a küzdelmemet az ellen, hogy ne nézzen totális idiótának).
-Van tollad?-de mire kimondtam, már elő is húzott egy ugyanolyan fekete filcet, amilyen nekem is van.
Felhajtotta a nadrágszáram, és elámult. Megijedtem, de kiderült csak a hosszú szárán ámuldozik. Míg helyet keresett a csukámon, a pillantásom a lábbelijére tévedt. Bakancs volt rajta! Ez nálam kiérdemli már a maximum pontszámot. Szóval nemcsak rögtönzött a kedvemért. Tényleg ő is a rockosabb vonalon fut. Király!
Az aláírása határozott, de ugyanakkor gyengéd is volt. Ez a fickó tudja mit akar!
És akkor hirtelen közelebb hajolt. Száját az enyémre tapasztotta. Hű - meg kellett állapítanom, hogy fantasztikusan csókol- bár ebben még nem sok tapasztalattal rendelkeztem. Persze azért több fiúval akadt már dolgom, de egyikük látványakor sem repkedtek pillangók a hasamban. Tominál viszont annál inkább.
Mikor szétvált a szánk ürességet éreztem. Még folytattam volna.
De már ideje volt indulnom. Hazakísért, és a kapuba egy nagyon hosszú, mély és bensőséges csókkal búcsúztunk.
Szerelmes lettem!
Szerelmes lettem!
Szerelmes lettem!
|