Hű!Hű!És még rengetegszer hű!

Na jó, szóval bementünk a plázába és célbavettük a kedvenc ruhaboltunkat, a Palma-t. Hosszasan válogattunk és én végül egy új nacival, egy napszemcsivel, meg egy fejkendővel távoztam. Anna egy aprócska topot vett magának.

Majd beugrottunk a drogériába. Mindenféle parfümöt végigpróbáltunk, csakúgy bűzlöttünk tőle. A teszterekkel sminkeltünk is egy kicsit. Anna vett egy alapozót, én meg rágót.

Kitaláltuk, hogy még nem megyünk haza, hanem kimegyünk a parkba, olyan szép idő van elvégre.

Letelepedtünk egy kis faasztalkához, és "zsákmányunkat" tanulmányoztuk. Felvettem a napszemcsit, mert állítólag nagyon előnyös számomra.

-Nagyon szép keretet ad az arcodnak.-magyarázta Anna.- Jó csaj vagy benne. És ez nagy szó.-röhögött, mire megböktem.

-Na jó, nem vagy ronda. De határozottan szebb vagy ebben a napszemüvegben, mint nélküle.

Hát, köszi.

-Hé, nézd csak, azok a srácok minket néznek!És nem is rondák...

Odanéztem. Megállt a szívem. Több srác állt ott, de az egyik közülük megállította a szívem. Ilyen pasit még életemben nem láttam. Nem az, hogy olyan hű, de helyes. De tény, hogy az is. De a kisugárzása! Ah!

Barna fürtjei a fülénél kunkorodtak, amit egy baseball sapi alá szorított, egészen sötét barna szemei kedvesen figyeltek engem. Engem! Te jó ég, mit eszik rajtam? Mármint...Ja! Hát a napszemcsi. Nem is tudja, hogy is nézek ki valójában. Sőt, azt se látja, hogy figyelem őt... Szerencse!

A srác folytatta a gitározást, de közbe fel-fel tekintgetett rám.

-Te, azt hiszem, bejössz annak a gitáros pasinak. Folyton téged néz.

Erre elpirultam.

-Hülyeség, téged néz, nem engem. És a napszemcsivel nem is igazán láthat engem.

De Anna már nem figyelt rám. A fák felé nézett, ahol a srácok hülyültek.

-Mit nézel annyira?-fordultam én is újra a srácok felé.

És mit láttam? Az álomhapsim felénk tartott! Sőt, felém!

-Sziasztok. Zavarok?-szóltalt meg mély, és hihetetlenül aranyos hangon. A szívem nagyot dobbant. Fogadok, még Ő is meghallotta.

-Szia. Nem.-na ettől a mondatomtól aztán biztos nem esett szerelembe irántam.

Majd kicsit furán nézett rám. Bizonytalanul Annára néztem, aki szintén nem úgy nézett rám, mint aki teljesen épelméjű.

-Őőő...valami baja van a szemednek?-kérdezte hirtelen Mr. Álompasi.-Csak mert már teljesen besötétedett, te meg napszemcsiben ülsz.-mosolygott rám.

-Ó, tényleg?Észre se vettem.-már épp le akartam venni, de eszembe jutott: "Határozottan szebb vagy ebben a napszemüvegben, mint nélküle."Ajjajj! Gyors döntés: nézzen hülyének, vagy tudja meg, hogy nem vagyok egy szépség?? De hát már amúgy is hülyének néz, nem akarom még jobban elrontani a dolgot.-Tudod eddig sima szemüveget hordtam, de most kipróbálom ezt az újfajta dioptriás napszemüveget. Azt mondták a szemészeten, hogy muszáj rajtam lennie 5 órán át folyamatosan, addig ne vegyem le.

Először az Álompasira néztem, majd Annára. Ők rám, aztán egymásra, és Annából kipukkadt a nevetés. Vagyis inkább röhögés!

-Jajj, Babi, ne hülyéskedj már!-mondta a nevetéstől fuldokolva, majd Álompasi felé fordult.-Azt hiszi, hogy napszemcsi nélkül nem jön be annak a srácnak, akinek napszemcsiben igen. Csak mert azt mondtam neki, jól néz ki napszemüvegben. Pedig szépek a szemei.

Azt hittem megfojtom!!!

-Majd én eldöntöm, bejön-e a srácoknak.-mosolygott kedvesen a srác.

Rám nézett. A keze az arcom felé indult, és levette rólam a szemüveget. Boldognak látszott.

-Szebb vagy, mint gondoltam.

Ettől azt hittem szívgörcsöt kapok!Olyan hepi voltam, hogy csak na!

-Hé Tomi, gyere, elkésünk!-kiabált felénk az egyik haverja.

-Jajj, ne haragudjatok, de egy tehetségkutatóra megyünk a zenekarral. Muszáj mennem. Majd beszélünk...Barbi?-nézett rám kérdőn.

-Babi.-helyesbítettem fülig érő szájjal.

-Ó, még nem is hallottam ezt a nevet. Szép!

-A Babett becézése.-mondtam.

-Na, akkor Babi... mit szólnál egy mozihoz holnap? Itt a plázában?

-Rendben!-vágtam rá elvörösödve.

-Akkor ötkor a mozinál. Várlak!-és bocsánatkérő mosollyal elment a haverjaival.

Én meg vigyorogva, mint a vadalma, hazamentem.