-Babi, telefon!-még alig nyílt ki a csipám, de úgy látszik apa nem gondol olyanokra, hogy vannak ilyen éjjeli baglyok, mint én.-Anna keres, gyere!

Köszönöm, Anna, miért kell felkeltened? Nagy nehezen lecsoszogtam a lépcsőn, miközben véletlenül felrúgtam Kaktuszt. Kaktusz a macskám, akit mindennél jobban szeretek, és Isten látja lelkem, nem direkt rúgtam fel.

-Na végre, Babi, már azt hittem nem jössz a telefonhoz. Próbáltalak mobilon is hívni, de ki vagy kapcsolva.

-Na vajon miért? Anna, tudod én ilyenkor még alszok. Mi az a fontos, ami nem tudott volna várni még egy órácskát? Vagy kettőt?

-Jól van, most sértődj meg.-mondta durcásan-Csak gondoltam, elmehetnénk ma vásárolni. Persze, ha időd engedi.-folytatta élesen.

Ilyenkor jobb békülni vele. Akár az én hibám, akár nem.

-Bocsi tényleg, hogy ilyen mogorva vagyok, csak alig aludtam az éjjel. Akkor a Levita Center előtt fél háromkor?

-Tökéletes.-enyhült meg a hangja.

Visszacsoszogtam a szobámba, és magammal vittem Kaktuszt is kiengesztelésül. Kitaláltam, hogy csinálok magamról és róla néhány közös fotót. Majd meglátják az unokáim, mennyire állatbarát is a nagyanyjuk.

Fél óra múlva elégedetten dőltem hátra a székemben. Nehéz szülés volt, de művészi képek lettek.

Ránéztem az órára: fél tizenegy. Még egy csomó mindent tudok csinálni a shoppingolásig. A képek készen vannak.

Úgy döntöttem szép lassan megfürdök, majd ruhát választok. A szép lassú fürdésből fél óra lett. Ó, de lassú. A ruha választás viszont ellensúlyozta a fürdéssel nyert időt. Ugyanis még egykor is a szekrényem előtt álltam egy szál tangában és melltartóban. Hiába, nem könnyű egy 15 éves tinilány élete. Eszembe jutott, hogy az osztályban néha mesélik a lányok, hogy az anyjuk szekrényéből "csórnak"' 1-1 darabot, és tényleg nagyon divatosnak tűnik. De nem szabad erre gondolnom, mert a végén még elsírom magam, ahogy szoktam. Az anyukám nagyon rég meghalt, még 5 éves se voltam. De akkor is emlékszem rá, és őrizgetek róla jó néhány képet. Pont ugyanúgy nézett ki 17 évesen, mint én most. Erre aztán tényleg eleredtek a könnyeim. Mire felitattam a "krokodilkönnyeket" eltelt még fél óra.

Végül egy sima kék farmert és egy keki felsőt választottam. Majd gyors smink, és elindultam.

Anna már várt rám a Levita Center előtt.

-Késtél.-mondta keresztbefont karokkal.

-De csak 3 percet!-és elnevettük magunkat.